udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
70
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-70
Névmutató:
Nagy János
1999. november 12.
Nov. 11-én megkezdődött Budapesten a Magyar Állandó Értekezlet /MÁÉRT/ ülése. A nemzeti érdek és a határon túli magyarok nemzeti érdekeinek összehangolása és ezek érvényesítése a Magyar Állandó Értekezlet célkitűzése - jelentette ki köszöntőjében Tőkés László. A MÉRT résztvevőit levélben köszöntötte Göncz Árpád köztársasági elnök: "percig sem vitás, hogy a határon kívül és a határon belül élő magyarok alapvető érdeke azonos és magába foglalja a közös nyelvi eredetből és kultúrából fakadó hagyományaink ápolását, építését, a kulturális együttműködést." Göncz Árpád kettős kötődésről beszélt: "egyfelől azt, hogy a Kárpát-medence valamennyi országában élő magyarság közös érdeke a Magyar Köztársaság boldogulása, tekintélye, jóléte és békéje, másfelől azt, hogy mindegyikük érdeke annak az országnak a jóléte és békéje is, amelyben él." Németh Zsolt politikai államtitkár elmondta: a MÁÉRT létrehozásával sikerült tisztázni a viszonyokat, átlátható és világos struktúra jött létre a különböző magyar szervezetek között. /Magyar Állandó Értekezlet. Őszintén beszélni a problémás kérdésekről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./ Mára helyreállt a Magyarország három fő külpolitikai célkitűzései közötti egyensúly és új minőségű szomszédkapcsolatok alakultak ki - közölte az államtitkár. - Magyarország határozottan kiáll a vajdasági magyar pártok egységes, hármas autonómia-koncepciója mellett. Nagy jelentőségű eseménynek nevezte, hogy november 4-én az USA szenátusa egyhangúlag elfogadta azt a törvényjavaslatot, amelynek egyik cikkelye a vajdasági magyarok által kidolgozott autonómia-koncepció támogatására szólítja fel az amerikai kormányzatot. Németh Zsolt leszögezte: a romániai magyarság megmaradásának alapvető feltétele a romániai magyar anyanyelvű oktatás teljes spektrumának megteremtése. - Továbbra sem mondunk le az állami magyar egyetem létrehozásáról, hangsúlyozta. A magyar kormány támogatja az erdélyi történelmi egyházak kezdeményezését egy alapítványi egyetem létrehozására. A szlovákiai magyarok helyzetével összefüggésben kijelentette: a kisebbségek hivatali nyelvhasználatáról szóló törvény elfogadásának módja azt jelzi, hogy a szlovák politikai életben mélyek a magyarellenes reflexek. A kárpátaljai magyarok helyzete nehéz, tavaly hatalmas árvíz is sújtotta az ott élőket. A nagymértékű elvándorlás megállítására a magyar kormány igyekszik segíteni a kárpátaljai magyarok szülőföldjükön való megmaradását és gyarapodását. - A kormány kiemelt támogatást nyújt a beregszászi főiskolának és komoly forrásokkal segíti körülbelül 12 ezer ember termőföldhöz jutását. Előrehaladottak a magyarországi munkavállalási feltételek javításáról szóló tárgyalások is. Németh Zsolt végül elmondta: "az ezredforduló elhozta annak lehetőségét, hogy mozaiknemzetből szerződéses nemzetté váljunk". - Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának tiszteletbeli elnöke vitaindító előadásában hangsúlyozta: Az értekezlet egyik legfontosabb kérdése a határon túli magyarok magyarországi jogállásának rendezése. Tudatosítani kell, hogy az "értekezlet asztalánál jogon belüliek és jogidegenek ülnek együtt". - A kérdés az, hogy lehet ezt a különbséget eltüntetni. - Németh Zsolt elmondta, hogy a nov. 11-i, délutáni zárt ülésen Dienes Egon az integráció kérdéseiről tájékoztatta a résztvevőket, Kontrát Károly az önkormányzati és állampolgári ügyekről beszélt, míg Őry Csaba a szociális és egészségügyi kérdésekről tájékoztatta a résztvevőket. Várhegyi Attila, a kulturális szakbizottság elnökeként a határon túli magyarság legidőszerűbb kérdéseit említette meg és Deutsch Tamás miniszter az ifjúsági ügyekről számolt be. Fónagy János az ülésen a Magyarország és a szomszédos országok közötti gazdasági kapcsolatok megerősítésének fontosságát emelte ki. /Magyar Állandó Értekezlet: Mozaiknemzetből szerződéses nemzetté válunk? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./ Nov. 12-én a MÁÉRT-konferencia zárt ülését követő sajtótájékoztatón Martonyi János magyar külügyminiszter kijelentette: Eredményesen és sikeresen zárult le a második Magyar Állandó Értekezlet. A legnagyobb vitákat kiváltó kérdéskörök, amelyekben továbbra sincs egyetértés, a státustörvény, a határon túli magyarok jogállásának kérdése, illetve a külföldön élő magyar állampolgárok választójogának kérdései voltak. A külföldön élő magyar állampolgárok választójogának kérdésében a kormányzó pártok és a MIÉP szerint a világban bárhol élő magyar állampolgároknak rendelkeznie kellene ezzel a joggal, míg az MSZP és az SZDSZ ezt ellenezte. Hozzátette: a magyar kormány a konszenzus érdekében eltekintett ettől a mondattól a nyilatkozatban. /MÁÉRT Konszenzus megoldás született Nagy vitákat váltott ki a státustörvény és a külföldön élő magyarok szavazati joga. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./ Nov. 12-én zárónyilatkozat elfogadásával ért véget a Magyar Állandó Értekezlet. A dokumentum indítványozta, hogy a magyar kormány kezdeményezze a kisebbségben élő magyarok anyaországi különleges jogállásának törvényi szabályozását. Aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy továbbra is fennáll a határon túli magyar közösségek veszélyeztetettsége, lásd romániai vonatkozásban a nacionalista erők fokozott aktivitását Erdélyben, a kolozsvári magyar főkonzulátust ért atrocitásokat, vagy az Agache-ügyet. A MÁÉRT résztvevői - többek között - történelmi jelentőségűnek tartják az erdélyi magyar egyetemre szánt magyar országi támogatást. A vita során az MSZP-s és SZDSZ-es politikusok támadták a határon túli magyarok különleges anyaországi jogállásának törvényi szabályozására vonatkozó javaslatot. Végül minden politikai tényező elfogadta, hogy a határon túli magyarok olyan nemzetrészt képviselnek, amely megkülönböztetett státust kell hogy élvezzen. - A határon túli magyarok képviselői történelmi jelentőségűnek tartják az erdélyi önálló magyar egyetem létrehozását célzó magyarországi támogatás szereplését a 2000. évi költségvetési tervbe. /Székely Kriszta: Különleges státus a határon túli magyaroknak. Takács: érdekünk a magyar parlamenti pártok közti konszenzus. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./2000. március 29.
Márc. 26-án megalakult az RMDSZ Konstanca megyei szervezete, amely társult szervezete a Bukaresti Területi Szervezetnek. A konstancai Magyar Házban szervezett gyűlésen elnöknek választották Nagy János hajóstisztet, ügyvezető elnöknek Németh Ferenc magánvállalkozót, és megválasztották az öttagú vezetőséget. Jelen volt dr. Székely Levente, a galaci területi szervezet elnöke is. /Megalakult a konstancai RMDSZ. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./2001. október 31.
A Határon Túli Magyarok X. Fesztiváljának pécsi rendezvénysorozata keretében került sor a Kötődés és kapcsolódás - határok nélkül című képzőművészeti kiállításra. A Siklósi Várgalériában megrendezett, október 16-án megnyílt tárlaton Romániát Gedeon Zoltán festő- és grafikusművész képviselte, Kárpátalját Bokotai Lóránt festő- valamint Horváth Anna szobrász- és keramikusművész, Szlovákiát Nagy János szobrászművész, Jugoszláviát Csernik Attila grafikusművész, Szlovéniát Gálics István grafikusművész képviselte. /Kötődés és kapcsolódás - határok nélkül. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./2002. március 12.
A környezetvédelemmel kapcsolatos törvények súlyos megsértésére hívták fel a figyelmet Csíkszeredában a Polgártárs Alapítvány által szervezett "Tapasztalatcsere 2002" részvevői. A 25 civil szervezet között ott volt az Erdélyi Kárpát Egyesület Szatmár megyei szervezete is. Az EKE természetvédelmi programfelelőse, Márk Nagy Jánost beszámolt a tanácskozásról. A természetvédelmi területekkel, valamint a vízgazdálkodással kapcsolatos kérdéseket vetették fel. Nyilatkozatot fogalmaztak meg a Drakula Parkkal kapcsolatos tervek ellen. A létesítmény egy védett övezetben, a Breite rezervátumban kapna a tervek szerint helyet, ahol 500–600 éves tölgyfák állnak. Négy nagy vízgyűjtő terület (Románia 11 vízgyűjtő területre van felosztva) civil szervezetei vettek részt a csíkszeredai tanácskozáson. /Benedek Ildikó: "Tapasztalatcsere 2002" Civil szervezetek a környezetvédelemért. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 12./2003. március 27.
Márk-Nagy János, az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ Szatmár megyei szervezetének alelnöke arról tájékoztatott, hogy a víz világnapja alkalmából a szatmárnémeti EKE megszervezte a Tiszta Szamosért akciót. Ennek keretében a Szamos jobb partja két híd közötti szakaszát megtisztították. Partnerük volt a városi polgármesteri hivatal. Az iskolák tanulói is eljöttek segíteni. Ugyancsak a helyi EKE akciója volt Luna-forrás és környéke megtisztítása. A Túr folyó védelmével kapcsolatos programjuk EU-s támogatásokat nyert. /Sike Lajos: Megint az EKE mutatott példát! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./2003. június 10.
Jún. 9-én a bukaresti Legfelsőbb Bíróságon végleg tisztázódott a szovátai Fenyő (Bradet) Szálló jogi helyzete. A legfőbb ügyész visszavonta korábbi beadványát, amellyel semmisségi eljárást indítványozott egy korábbi legfelsőbb bírósági ítélet ellen. A privatizációs szerződést 2001. máj. 18-án kötötte meg a Salina Invest Rt. és az Országos Vagyonkezelő Ügynökség (APAPS), amely értelmében a szovátai fürdővállalat négy szállodája, a gyógykezelő és negyven villa, azaz a fürdővállalat részvényeinek 82,17 százaléka a Salina Invest tulajdonába ment át. A Szováta jó ürügy lett arra is, hogy a román nacionalista erők támadást indítsanak a magyarországi tőke megjelenése ellen. - Az igazság győzött Bukarestben - jelentette ki Wisky Péter, a Salina Invest, illetve Fülöp Nagy János, a fürdővállalat vezérigazgatója. Az új tulajdonos tavaly hozzákezdett a Szováta Szálló és a gyógykezelő központ felújításához. A privatizációs szerződés értelmében az elmúlt évben 4,1 millió dollárt fordítottak a felújításra. Tavalyhoz képest óriási a változás, civilizáltabb, kulturáltabb üdülőtelep várja a Szovátára érkezőket. /A Fenyő Szálló (is) a szovátai fürdővállalaté. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 10./2003. augusztus 9.
A Hunyad megyei Rákosdot ősi magyar településként tartják számon. Első okleveles említése a XIV. századból való. A reformáció idején kálvinista hitre tért lakossága évszázadokon keresztül virágzó iskolát tartott fenn. A mára igencsak megfogyatkozott magyar ajkú lakossága töretlen hittel próbálja őrizni a múlt hagyatékát. Régi templomukat két esztendő alatt önerőből, a vajdahunyadi önkormányzat minimális támogatásával teljesen felújították. A megszépült templom felszentelésére az elmúlt vasárnap, aug. 3-án került sor. Az ünnepségen a gyülekezeti tagok mellett részt vett Kató Béla egyházkerületi főjegyző, Albert István, a Hunyadi Egyházmegye esperese, Nagy János volt rákosdi lelkész, Győrfi Jenő tanácsos, az RMDSZ vajdahunyadi szervezetének elnöke, Winkler Gyula parlamenti képviselő és Zsargó János, a rákosdi gyülekezet új, beszolgáló lelkipásztora. /GBR: Templomjavítás önerőből. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 9./2003. augusztus 16.
A Salina Invest fürdővállalatnak kedvezett a végleges törvényszéki ítélet a szovátai Bradet Szálloda ügyében, amelyet bérlője többszörös felszólítás ellenére sem volt hajlandó eddig átadni. "A fürdővállalat négy csillagossá szeretné alakítani a jelenleg mindössze két csillagos, tönkretett Bradetet." - közölte Wisky Péter, a szovátai céget birtokoló Salina Invest vezérigazgatója.Akkor kezdenek a munkálatokhoz, amikor a nemrég felújított Danubius Hotel Szováta is nyereségessé válik. Ez utóbbi néhány napja teljes kapacitással üzemel. Wisky elmondta, nem marad el a Medve-tó fölötti régi központ folyamatos korszerűsítése sem: erre a célra egymilliárd lejt irányoztak elő 2004-re. Bonyodalmak tapasztalhatók a villák körül is. A fürdővállalat részvényeinek felvásárlása után a Salina kénytelen volt három ingatlant visszaszolgáltatni az ortodox egyháznak, további 31-ért folytat pert. "Majdnem félszáz perünk van, hisz van rá eset, hogy ketten is jogot tartanak egy-egy villára - mondta Fülöp. - De két esetben az is előfordult, hogy a tulaj visszaszerezte az ingatlanját, ám a mai napig sem jelentkezett az átvételre." Fülöp Nagy János nem tudott választ adni arra, hogy ki fogja kárpótolni a Salinát a fürdővállalat megvásárlása után sorra elveszített ingatlanokért. "Az 1999/99-es törvény értelmében az állami intézmény köteles minket kártalanítani, amely véghezvitte a magánosítást. Hogy ez mikor történne meg és milyen mennyiségben, senki nem tudja. Azt viszont már tudtunkra adták, hogy ne számítsunk az épületek piaci árára, érjük be a könyvelési értékkel" - nyilatkozta Fülöp. /Szucher Ervin: Átveszik a Bradet Szállodát is. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./2003. október 13.
Igazfalva kétnapos ünneppel emlékezett a falu alapításának 110. és temploma felszentelésének 100. évfordulójára. A református templomban a padsorokban helyet foglalt számos testvérgyülekezet küldöttsége is. Tőkés László püspök üzenetét Forró László tanácsos tolmácsolta. Az igazfalvi gyülekezetet köszöntötte Szászfalvi László, Békés megyei országgyűlési képviselőt, aki a maga és családja nevében átnyújtott 100 ezer forintot a templom külső tatarozására. Az ünneplő gyülekezet a százéves templom centenáriumára állított kopjafánál (Gergely Zsolt lugosi fafaragó munkája) rövid műsornak tapsoltak. Nagy János nyugalmazott tanító munkája megjelent: Igazfalva története 1893-2003 című falumonográfiához, Vésztőn adták ki. /Sipos János: Száztíz év reménye. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 13./2003. november 3.
Nov. 2-án ökumenikus istentisztelettel emlékeztek a haláltábor áldozataira a Brassó megyei Földváron. Megbocsátani kell, feledni viszont nem szabad - fogalmazta meg emlékbeszédében Ungvári Barna András református lelkész abból az alkalomból, hogy hídvégi utódjára, Nagy János lelkészre és gyülekezetére bízta a sírkert és a fogoly-emlékszoba ápolását. Az ökumenikus istentiszteleten Nagy-György Attila brassói római katolikus plébános, Kassay Géza brassói református és Raduch Zsolt brassói magyar evangélikus lelkész hirdetett igét, majd az emlékműnél koszorúkat és virágokat helyeztek el. Bemutatták Benkő Levente Székely Golgota és Papp Annamária Szögesdrót című kötetét, mindkettőről Magyari Lajos, a Háromszék napilap szerkesztője mondott méltatást. A Brassó melletti Földváron 1942-45 között működött fogolytáborban előbb szovjet hadifoglyokat, majd az 1944. aug. 23-i román átállást követően magyar katonákat és többnyire internáltakat tartottak fogva. /Földvár - örökös zarándokhely. = Krónika (Kolozsvár), nov. 3./2005. július 12.
Szándéknyilatkozatot írt alá Gelu Stefan Diaconu, a román vámigazgatás vezetője és Nagy János, a magyar Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoka július 11-én Budapesten. Megállapodtak abban, hogy közösen lépnek fel a jövedéki termékek, kábítószerek, pszichotróp anyagok, veszélyeztetett növények és állatok, valamint a kulturális javak illegális kereskedelme ellen. Kölcsönösen elősegítik az ártándi határátkelőhelyen létesített magyar- román közös kapcsolattartási pont működését. /Magyar-román vámigazgatói találkozó Budapesten. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 12./2005. július 19.
Becslések szerint évente 250–300 ezerre tehető az Erdélyben nyaraló magyarországi turisták száma. Többségük szervezett utazás keretében látogat ide, de egyre több a bakancsos turista is. A falusi turizmus vendéglátóit a „margarétás házak” hálózata fogja össze. A turistaszezonban szombatonként Hargita megyei rendszámú autóbusz várja az utasokat a budapesti Déli-pályaudvarnál. Utasai Erdélyország és Székelyföld egy-egy karéjával ismerkedhetnek meg a „7 nap/6 éjszaka” jelzésű túra során. A falusi vendéglátás Erdélyben is kiépült hálózatának köszönhetően egy hét – autóbuszos utazással, félpanzióval – ötvenezer forint alatt kihozható! /Juhani Nagy János (MTI-Press): Margarétás erdélyi vendéglátás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./2005. október 25.
Október 23-án Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában emlékeztek az 1956-os magyar forradalomra. Dr. Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ elnöke mondott beszédet. A negyven éves tiltás megtette hatását: a mai generáció tudatába nem sikerült úgy bevinni 56 tragédiáját, hogy büszkék legyenek az akkori forradalmi eseményekre. Bakos Levente, az RMDSZ marosvásárhelyi választmányának alelnöke is köszöntötte a jelen levő 56-os veteránokat. Nemcsak megemlékezés ez a rendezvény, hanem a még köztünk élő 56-os nemzedék iránti tiszteletadás ünnepe is, hangsúlyozta. Papszász Anna, aki az 56-os forradalom szemtanúja volt Budapesten, mondta el benyomásait, majd Kelemen Kálmán, az erdélyi megtorlások egyik áldozata beszélt a börtönben történtekről. A megemlékezésen emléklapot vehetett át a bebörtönzöttek közül Bartis Ferenc, dr. Bustya Dezső, dr. Csiha Kálmán, Gál Tibor, Gráma János, Kelemen Kálmán, Kelemen László, Lukács Gergely, Molnár Mihály, Nagy Lakatos János, Nagy Géza, Nagy János, Schuller Jenő, Szántó János, Tatárné Péterfi Irén, Varga László, Veres Sándor, Veres Zoltán, Pál László, Sándor Balázs, Török Mihály, Kovács Gyula, Patakfalvi János, Salamon László, Bara Lajos, Orbán Péter és Török József. /(antalfi): Az 1956-os forradalomra emlékeztek Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./2005. október 25.
Lakókat keresnek a négyfalusi kollégiumba. Az épület a Barcasági Csángó Alapítvány tulajdona, huszonöt évig azonban diákszállóként működtetné a Bácsfalusi Evangélikus Egyházközség. A Barcasági Csángó Alapítványt a rendszerváltozás után alapították Hétfaluban azzal a céllal, hogy a vidék csángósága körében elősegítse a főként kulturális és oktatási összefogást. Az alapítvány nemcsak a barcasági csángó falvak magyar oktatási intézményeivel tervezett együttműködést, hanem a Négyfaluban működő magyar tannyelvű Zajzoni Rab István Középiskolával is. Az alapítvány által megvásárolt ingatlannak, a Csángó Háznak a helyi oktatási intézmény kollégiumaként kellett volna működnie. A középiskolával azonban nem alakult ki partnerségi viszony. Simon András, az alapítvány kezdeményezője, bácsfalusi evangélikus presbiter elmondotta: az ingatlant, az Illyés Alapítvány támogatásával vásárolta meg a 90-es években a Barcasági Csángó Alapítvány. Az épület rossz állapota miatt a tatarozás tetemes összeget igényelt, s emiatt lassan haladtak a munkálatok. A Bácsfalusi Evangélikus Egyházközség főként egyházi támogatásokból felújította az épületet és 2005 január elsejétől huszonöt évre átvette az alapítványtól a működtetési jogot. A Csángó Házat mára kilencven százalékban felújították. Most azonban benépesítése okoz gondot. A 46 férőhelyes bentlakásban jelenleg négy diák lakik. Az egyházközség nevelőt is alkalmazott, Nagy János nyugalmazott tanár személyében. A működtetők abban reménykednek, hogy minél több, más vidékről származó, Négyfaluban és Brassóban tanuló középiskolás és egyetemista ide jön lakni, s az általuk fizetett bérből legalább az épület költségeit fedezni tudják. Tóth-Pál Dávid bácsfalusi evangélikus lelkész, a Barcasági Csángó Alapítvány kuratóriumának elnöke szerint a lakhatási körülmények igen vonzóak. „Négyfalu és Brassó mára már annyira összenőtt, hogy nem jelent különösebb problémát Brassóból ide kijutni, a busz pedig igen gyakran jár” – mondotta a lelkész. /Bartha Réka: Négyfalusi Csángó Ház ajtaja. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./2006. április 11.
„Most már nem csak az adott országok kormányzatai, de a civil szervezetek is felügyelnek rá, hogy gondozottabb legyen az élővizek környezete” – mondta Márk Nagy János, az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) szatmári osztályának elnöke a hét végén azon a szatmárnémeti találkozón, amelyen öt ország érintett civil szervezetei mutatták be – egy európai uniós környezetvédelmi pályázat nyomán létrejött – együttműködésük eredményeit. Az öt ország civil szervezeteiből létrejött Folyókoalíció az önkormányzatok mellett az iskolákat és a gazdasági egységeket is igyekszik bevonni az élővizek környezetének gondozásába. Az EKE a Túr mentén 10 önkormányzat összefogásával létesítette az ECO-TÚR kistérségi egyesületet, melynek tevékenysége kiterjed nem csak a folyó völgyének karbantartására és a természeti értékek védelmére, de a mezőgazdasági hulladékok összegyűjtésére és komposztálással való hasznosítására is. /Sike Lajos: Civil koalíció a folyókért. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./2006. május 2.
Az erdélyi magyarok nagy része kétségbeeséssel vette tudomásul, hogy Magyarországon nem a Fidesz győzött, írta Lokodi Imre, a lap munkatársa, ironikusan bemutatva Nagy Jánost, az erdélyi magyar embert, aki abban bízik, négy év múlva fodul a kocka. „ Az itthonnal pedig mi a fenének foglalkozni...” /Lokodi Imre: Gesta Hungarorum. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./2006. június 22.
Parti Nagy Lajos Hősöm tere című regényét az a soproni születésű Mora Terézia fordította németre, aki Németország ünnepelt írójaként látogatott vissza szülőhazájába. Esterházy Péter Harmonia caelestis-ét is Mora Terézia ültette át németre, az ő regényeit viszont Nádori Lídia és Rácz Erzsébet fordította magyarra, mert az 1971-ben született, de 1990 óta Berlinben élő hölgy anyanyelvéről csak fordít, de szépirodalmat németül alkot. Nagyjából minden harmadik magyar hazánk határain kívül él. Közülük a tollforgatók vagy nyelvet váltottak idegenben (mint például Arthur Koestler, Arnóthy Kriszta, Mikes György, Ephraim Kishont, azaz Kishont Ferenc vagy Sebestyén György, aki a Magyar Nemzet cikkírójából lett az osztrákok legolvasottabb írója s a bécsi PEN főtitkára), avagy megőrizték anyanyelvüket s magyarul alkottak, mint Márai Sándor, Cs. Szabó László, Kabdebó Tamás, Határ Győző, Gömöri György és még annyian mások. Lénárd Sándor csak nyolc esztendőt élt Magyarországon (latinra fordította a Micimackót), németül írott verseit Nemes Nagy Ágnes és Weöres Sándor, a római konyháról írott szakácskönyvét pedig Tandori Dezső és Tandori Ágnes terelte vissza a fogantató anyanyelvhez. Az oslói Sulyok Vince norvégra fordította többek között Csoóri Sándor írásait Mennesker, grener (Emberek, ágak) címmel. A legutóbb Széchenyiről írott könyvével feltűnt Oplatka András németül írja cikkeit (Andreas Oplatka néven) a Neue Züricher Zeitung hasábjain, akárcsak Georg Paul Hefty (Hefty György) a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, de ha egy sajtótájékoztatón találkoznak, anyanyelvükön érintkeznek egymással. /Juhani Nagy János: Magyar fordít magyart. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./2006. november 6.
Hetedik alkalommal tartottak megemlékezést a barcaföldvári fogolytábor magyar áldozatainak emlékmű-együttesénél november 4-én, a nemzeti gyásznapon. A cudar időjárás, hóvihar ellenére is összegyűltek a Hídvég és Földvár közötti emlékhelyen, ahol 1944-45 között több mint hatezer ember raboskodott, s szemtanúk vallomása szerint közülük mintegy ezren odavesztek. Az emlékmű talapzatánál tíz koszorút helyeztek el, elsőként a bukaresti magyar nagykövetség képviselői. Nagy János hídvégi református lelkész köszöntőjét követően elődje, Ungvári Barna András uzoni lelkipásztor, az emlékmű és a megemlékezések ötletgazdája, a rendezvény főszónoka tematikus beszédei sorát ezúttal a fogoly orvosokra való emlékezéssel folytatta. Pap Béla és Víg Gábor egykoron a nehéz körülmények között is igyekezett enyhíteni fogolytársai szenvedésén. Bálint László református lelkész a Példabeszédek könyvéből idézett: ,,az igazság felmagasztalja a nemzetet, a bűn pedig gyalázatára van a népeknek”. Az ’56-os magyarországi forradalom jubileumán az igéből párhuzamot vont az anyaországi eseményekkel, továbbá egy rokona, egykori földvári fogoly, a feldobolyi Bács Lajos visszaemlékezéseiből elevenített fel részleteket. /Szekeres Attila: A bűn gyalázata (Megemlékezés Földváron). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./2007. április 2.
A bánsági Nagyszentmiklós két nagy szülöttje: Bartók Béla és Révai Miklós. Tavaly volt Bartók Béla születésének 125., idén a pap-tanár, költő és nyelvész Révai Miklós halálának 200. évfordulója. Rájuk emlékeztek meg hazai és anyaországi magyarok március 31-én a Révai Miklós Egyesület és a Pro Bartók Társaság szervezésében. Böcskei László általános helynök a helyi római katolikus templomban szentmisét cerebrált a Révai családért, majd a templomban leleplezték és felszentelték a kegyesrendi áldozópap, egyetemi tanár, nyelvész és költő emlékére elhelyezett, In memoriam Révai Miklós 1749–1807 feliratú márványtáblát. A megemlékezők ezután Bartók Béla köztéri szobrához vonultak, ahol a zeneszerző tiszteletére elhelyezték a kegyelet koszorúit. Az ünnepi műsor a Nákó-kastélyban tudományos szimpóziumnal folytatódott, Velcsov Margit, a Révai Miklós Egyesület titkára köszöntötte az egybegyűlteket, majd Révai és a szülőföld kapcsolatáról értekezett. Révai tiszteletére szülővárosában emlékoszlopot állítottak 1893-ban, a torontáli néptanítók adakozásából, az oszlopon elhelyezett bronz Révai-dombormű készítője Holló Barnabás. Az emlékoszlop 1925-ig állt Nagyszentmiklóson, amikor Eminescu-szobrot helyeztek el a talapzaton. A Révai bronzrelief sorsa ismeretlen, de feltételezik hogy beolvasztották. Dr. Nagy János egyetemi tanár, a Magyar Nyelvtudományi Társaság képviselője, Baranyai Zsolt, a Szegedi Tudományegyetem docense és Szekernyés János temesvári helytörténész Révai Miklós tudományos munkásságát méltató, illetve bánsági kötődéseit bemutató dolgozataikat ismertették. Tamás Sándor, a Pro Bartók Társaság elnökének köszöntője után hangverseny következett. /Pataki Zoltán: Révai és Bartók a Nákó-kastélyban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./2007. november 5.
A Megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak bibliai vers volt az üzenete az egykori barcaföldvári fogolytábor helyén álló emlékműnél tartott nyolcadik megemlékezésnek. Ungvári Barna András, a Sepsi Református Egyházmegye főjegyzője még hídvégi lelkipásztorsága idején járta ki nagy harcok árán az emlékhely létesítését, s azóta ő a fő szónoka a megemlékezéseknek. Utódja, Nagy János köszöntötte a megjelenteket. Szász Ferenc, Brassó-Újváros unitárius lelkipásztora a tömegsírok borzalmáról beszélt. Elmondta, várta, hogy a székely népet is megköveti valaki, de ez nem történt meg. Ungvári Barna András ezúttal a fogolytábor lelkipásztoraira emlékezett, azokra, akik ,,Isten segítségével fényt próbáltak vinni a sötétségbe”. Elsőként futásfalvi Bardocz Mózesre, Mezősámsond plébánosára, a fogolytábor első halottai fölött ő mondta el a vigasztalás igéjét. Másodszor Lőrinczi Árpádra, aki Hídvég és a szórványként hozzá tartozó Barcaföldvár református lelkipásztora volt. Ő volt az, aki 184 halottat temetett el, s sokszor veszélyes körülmények között feljegyezte adataikat. Kisvári Tamás alezredes, a bukaresti magyar nagykövetség katonai attaséja köszönetet mondott a történelmi egyházaknak, hisz a második világháborúban elesett kétszázezer katona igen kevés hányadának állítottak emléket, s ahol igen, azt főleg az egyházak tették, mint Földváron is. /A földvári áldozatokra emlékeztünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5./